A parizer kutyafüle

Ha mondjuk, mikor éppen kint lapátolom a földet innét oda-vissza, csakhogy lébec legyen a levegőben. És akkor odaszólna remegő állkapcájával Puszta György nyugdíjas földművelő. Kerekedett, bár valljuk be őszintén, inkább ovális szemmel zötyögne oda hozzám. Levenné a főfödőjét, kicsordulna az ostobaság érzékeny folyadéka a szemgolyója tövéből, és mindent bevallana. Én megmondom őszintén, a lapát nyakát szorongatva reagálnék kissé nyugtalanul. Mert, hogy miért? Részeg, akkor bőg! De én ingyen adom az esélyt, nyögje ki György uram, miféle sűrű gondolatkavalkád volt abban a hordóban? És hát nyögi.

Internet fiam! Azt hiszem egészen megváltoztatja az ember életét. (Mosoly reakció, komoly ábrázatot követ... nade talán nem nagy a baj) Azt hiszem egyöccsém, részekre bontottam az emberi lét eddigi sorát. Az asszony leizzadt minden hergelés nélkül. (Miért ne húznám fel kissé a szemöldököm?...) Mi baja van Gyuribá? -Figyelj ide, négyzetrácsos füzetbe írtam le az egészet. Ezek akkoriban először minden szart megettek ugyebár! Oszt fikarcnyit sem törődtek, van-e trágya a fődbe. (ami igaz az igaz) Gyűjtögettek, vagy mi a franc! Nos ez az első szakasz! Érted? Amikor toszott rá a majomember, hogy lesz- e télire a gyereknek! Csak ölték a szerencsétlen mamutot, meg cincálták a vadszőlőt! "Gyűjtögető életmód"! (Bravó György!) -És? -Nos kölök, úgy tudom aztán volt egy eset, amikor az egyik szerencsétlenebb asszonyféle összerogyott, miközben szállította a bogyókat. Tudtommal elpicsázták, mint a lovat! (ja, pár fröccs azért...) Aztán meg észrevette az embere, hogy ahol az asszony összerogyott, kinőttek azok a fura bokrok. Örültek a valaguknak! (én közben elhamvasztok magamban pár tiltakozó gondolatot, érdeklődésre tarthat számot...) Aztán elnevezték ezt mezőgazdaságnak! Én mondjuk itt meg is álltam volna, de ez mindegy! (EJ Gyuri papa! Szégyellje magát! A "friss képek" világa azért csak betört valahogy a maga mutatóujjába is! Szégyenteljes világdolgai, valami lapos téglalapban...) Na de érted? Ez a második szakasz! Ide körmöltem, épphogy kifért még erre az oldalra! TTYŰ!!! Legszívesebben a földhöz basznám a kalapom, de a végén még megszól a Lux Pityu, a szomszéd! (mindig az köpi be, mint a légy bármi rothadót) -Van- e még szakasz! -Mondom, én megálltam volna, de hát az emberiség mániája a fejlődés! Én is JOG-gal járok fiam! Ipari termék! Kitalálták, ezek a premodern emberek, hogy nem csak kolbász, hanem autó is kéne! Ipar! Kölök! Ilyet te nem tanulsz az egyetemen! (a tökömet vakarom, mi??) Meg léggömb, meg telefon! Mobilom van ám nekem! - És akkor innen hová! - Vettem világhálót! Nótbukot! Részletre! (olyan vörösre büszkéltette a fejét, hogy a hátam hidegen futkosott.) - Derék! Mondtam, ugye Gyuribá, hogy az jó cucc! - Cucc... Mindegy fiam! És akkor vettem észre, hogy én is a legújabb szakaszba léptem! És kitaláltam, hogy vannak szakaszok! Egyszer furcsa hangot adott ki a nótbukom. (remek színész lenne az öreg, színpadi parasztsejtelem, remegő hang a függöny alatt) Aztán ki volt írva rá valami. Hozzám beszélt!! Odaírta, mit akar. Mondta, hogy mikor jön majd haza. Akkor fogtam egy könyvet, amire az volt írva, hogy kezdőknek való! Bele volt írva, hogy "világháló lehetővé teszi az egymás közti kommunikációt ". Nem értettem, mi a paraszt valagát jelent ez, de tudtam, hogy itt ásták el a blökit. (Szinte már én is euforikus hangzavart érzek az idegszálaimban) Na és akkor mondtam, hogy ez az új szakasz! Világhálózati "kommunikáció"! (óriási sóhaj szakítja szét a mellkasát, a fáradtság a jobb kezével vakarja a tarkót) Mit szólsz a Gyuribátyádhoz? (és akkor majd a könnyem csordul ki, belehelem a groteszket a levegőbe, hátha könnyebb lesz. Vigyorgok, mint egy tudós, fölényesen tárolom az egyetemet valahol a tudatalattiban) - Nem Gyuribá! Ugyanezt találta ki annak idején a Toffler- házaspár az 1970-es években! Igyon fröccsöt! (most már tényleg odabassza a kalapját! A düh szétforgácsolta Lux Pityu köpéseit, persze rendben van ez így. De, hogy pont ez az öregember szédüljön zokogva a vállamra... a Toffler-házaspár... jól kitalálták) - A pirosból adjál!

Aztán csak hazaevett az ipari csoda! Gurulj csak benzines szekér! Holnap kitalál a Gyuribácsi! Hazamegyek és kiröhögöm a tankönyvemet!