A parizer kutyafüle

A mai is ünnep, de a tegnapi is lehetett volna. Némi szünet köszöntött be jelentéktelen életembe, aminek persze az egész világ örül. De gondolom azért a legjobban én.
Amúgy semmi különös, csak néhány kavics gurult el a kavicsgyűjteményemből, de persze ők sem messze. Kiderült, hogy a színük nem olyan, mint ahogy én elképzeltem és az is kiderült, hogy enyhén mágnesesek. Én pedig köztudottan nem vagyok fémből... Van akik/amik viszont igen. De ebbe már rég beletörődtem.
De sebaj, folyik ég majd ugyanazon csapból egyszerre több torokba a sör és én szeretem, ha jó keserű!

Egészségetekre!

Szétrepültem ismét, este tízig nincs se magán se élet! De az élet szép.. (blablabla, amúgy, ha lehet ilyet mondani érzi már a fülem nyugatról, hogy szép, csak a szemem nem látja egyik égtáj irányából se még...)
Lassan remélem kijutok innen és jól szétverem a billentyűzetem billentyűinek fejét!
Reszelt káposztát mindenkinek!