Úgy pergett minden, mint százéves ház faláról a vakolat! Térdre rogytam és magam alá csináltam... de mindezt mosolyogva, félredöntött fejjel, boldogan. Nem volt ebben semmi szokatlan. Fekete tacskók rágcsálták belem, a parizer meg csak úgy dőlt ki a hűtőből mindenfelé. Gyakran vizsgáztam az élet egyes dolgaiból éjszakánként. Le is izzadtam sokszor, de csak néha sikerült legalább elégségesre a teszt. Általában oda sem értem. Agykéreg közti-alatti látomásaim azonban megengedték, hogy reszkessek, mint megfagyott rigó a fenyőfa tetején. (hogyan máshogy)
Szájba rágtam magam öt napig, majd meguntam látni a bűzt a klozetban. Vettem is a boltban ideiglenes-szemkiszúró kést. Bele is döftem a retinámba, nem bíztam a véletlenre. Mert azt meg kell hagyni, a középkorban mindenképp rám sóztak volna valami hasonló melót, amilyen forma vagyok, "tolassad ki szépen tolvaj barátod látószervét de tüstént!" vagy valahogy így... Szóval beleszúrtam, ezért lehetett az, hogy kétpofára röhögve fostam tele a gatyámat, a jelenlévők nem kis ovációjára. Angyaliak voltak! Megpaskolták a hátam meg a fenekem, mondtak némi biztatót, adtak csodaszereket. Így a kellő pillanatban hál' Istennek és a többieknek, kiráncigálhattam magamból az ideiglenes-szúróeszközt. Vonatra ültem és a tett és tudás helyszínére váltottam jegyet. És kivételesen széles felületem fogadta be a teszetosza betűket. Készséggel fogadtam a gratulációkat. Köszönöm!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés