A parizer kutyafüle

Az élet olyan, mint egy gyomor. Adott állapotból (például ha unikumnak vagy pálesznek érzed magad) két út van tovább. Egy felfelé, egy pedig lefelé vezet. Persze az óriási különbség az, hogy a gyomor esetében a helyes út mindenképpen lefelé tartó sztráda, majd mellékutca, míg az életben, szokták mondani ugye, felfelé kell törekedni. Na persze, ha fejen állva emésztesz, mindjárt stimmel a dolog. Az élet bonyolult...

Lesz itt majd nemulass Kapa bácsi! Megígérhetem! Hát persze!! "A bosszú bosszút szül!" De mégis honnan indult ez a folyamat?? Na jó! Nem vitetem majd magam a vállakon, nem emlegetem majd a fügefámat, nem "kúrom fel a netre a vagyonnyilatkozatomat". De megbeszélem majd az aszfalttal, hogy ugye leköphetem, és ugye pont azon fog majd elcsúszni pár ember! Remélem nem lesz nehéz dolgom! Felnövök majd, mint egy fügefa (igen, bizony, én leszek a fügefa), majd néhány egyén rám fogja felakasztani magát. DE! én legalább sajnálni fogom őket. De beszédet nem fogok mondani...

Ma végre kicsit péppé vertük a valóságot! Persze nem túl nagyon, de azért érezte, hogy mi is alakítjuk a világ szelét, nemcsak azok az ostoba pillangók! Nem tagadom, hogy mindezt őrült elszántság nélkül, szétmálló gyomorral sikerült elérnünk, de végül sikerült megváltanunk a tikettet a start-stop gomb kezeléséhez. Míg néhány napig csak szemléltük a nagydarab szárnyakat, rettegtünk érdes felületüktől, most végre rájöttünk, ha csavarlazítót használunk elszántságuk ellen, mi is bekapcsolódhatunk a folyamatba.
Igaz, igaz, hogy ez egy kivételes nap volt. Elferdült a tér, meg hasonló baromságok (egyelőre), mégis elképzelhetőnek tartanám a mai állapot irreverzibillé voltát (köszönöm), nem lenne túl nehéz, és a hála sem maradna el a Természet javára! Mindazonáltal a Természet mondatait, legyenek azok gúnyosak, kedvesek, biztatóak vagy sörbe döngölőek, nagyon komolyan kell venni!!! És persze bármit is tartalmazzon az időfolyt tartalom, hatalmas bólintás kell, hogy legyen rá a válasz, mosolyogva, vagy fogcsikorgatva, de reménytől duzzadóan!
Megismételhető az állapot tehát, olykor már össze is futhattunk vele a "volt" során. Hogy a "lesz" egyáltalán miféle fogalom, arról pedig sejtésünk sem lehet. A "következő" pedig nem lehet más, csak kitaláció! Mégis reménykedni kell! Had basszon át minket a tapasztalat, ha jólesik neki! Feltétlen bizalom ez az irányába, de persze mi mást lehetne tenni?! Kicsit talán nevelhető, de semmiképpen sem szelíd, megmunkálható ígéret. "Következőt" ígér, de olykor csak úgy önmagunkat vágja bele a saját arcunkba, s ilyenkor hagyják el ajkunkat hasonló pisszegések, mint: "Ennek semmi értelme nincsen!" És persze lehet, hogy nincs is, de ki kell kászálódnunk valahogy magunkból, mert különben nem tudjuk megmenteni magunk.
S persze, ha nem tudjuk megmenteni magunk, nem lesz több ma, és akkor valószínűleg tényleg semmi értelme nem lenne ennek az egésznek...

Most egy kicsit kuss van... de ez ennek a fura időszaknak köszönhető! Remélem te is bánod, ha nem, én akkor is.
Ám valószínű kedd, szerda vagy csütörtök lesz a napja az agyfellélegzésnek pár napra. Na az komoly lesz!
Mindenkinek Róbet-napi választásokat kívánok így utólag, bár biztos vagyok benne, hogy olyan volt! Ugye jó volt? Reménykedjetek a semmiért, hátha valamivé változik és az ráadásul tetszetős kis valami is lesz!
Ezt kívánom! Meg természetesen azt, hogy mindenkinek érkezzen meg álmában fehér lovon a kedvenc háziállata, mert az piszokjó érzés tud lenni! Egyszerre két értelmes lényt is meg tudsz szeretgetni, az már nem semmi. Ha akarod, a szádba is veheted őket, mert az álmokban ugyebár a bab ritkán van babból, de azért arra kérlek, ha ízlik is, köpjed ki légyszíves! Ne legyél szadista! Előre is kössz!
Holnap pedig gondolj a hétfőre, mert szerintem aktuális lesz, és ha ezen nem is tutdsz túllépni az sem gáz, legfeljebb nem képzelegsz marhaságokat, mint amúgy szoktál! Én is azt teszem majd. És hidd el, ha egyszerre gondolunk majd sokan a hétfőre, valóra is válik! Mondjuk amúgy is. Ez benne a szép! Nincs kockázat! Ilyen is van ezen a miniatűrizált földkerekségen.
Szóval holnap csak módjával és okosan! Nem szeretnék az iwiw üzenőfalon ostobaságokat olvasni, valószínű meg sem nézem majd. Nincs kockázat...
Minden esetre, ha egy kicsit is embernek tartod magad, nem pisálod oldalba a másikat, aki éppen öntudatlanul fekszik egy tollasütővel a kezében, mert azt hitte az a mindenség, és hogy jó döntés lesz. Hagyd inkább békén, hátha majd felébred. Mert hidd el, holnap sok embert látsz majd ilyennek az utcán! Még egyszer kérlek, HAGYD ŐKET BÉKÉN! Ha már nem is ember vagy, hanem valami annál is jobb (bárcsak úgy lenne), meg is simogathatod a homlokát, otthagyhatsz neki egy cetlit, amire írtál valami szépet, mondjuk "ha ezt elolvasod, szerencsére még életben vagy, hidd el, az élet szép!"
Najó! Egy utolsó jó tanács! Ha holnap úgy érzed, valami szokatlanul őrültet akarsz művelni a testeddel, nyugodtan vágj csak bele! Tetováltass magadra horogkereszteket, csillagokat, bemutatós kezeket, egyéb okos dolgokat. Nyugodtan. Akkor én majd odamegyek hozzád, megsimogatom a homlokodat, lerakok melléd egy jókívánság cetlit, a tollasütőt pedig kiveszem a kezedből, és megpróbálom örökre elrejteni előled!
Szóval légy jó!
Mindenkienek ilyeneket kívánok!
Agyfellélegzés (pontosan kilenc percen át)...

pár napja toporgok csak egy helyben, körbe-körbe jár a gyomrom, keresi a nyugalmat, de az még jó pár mérföld tigrisbukfenc lesz perisztaltikus mozgásban. Hát igen. Állnak a mocsár szélén a kivénhedt régóta engem vágyó karók, belém mártják magukat, mit nekik perisztaltika. Ilyenkor persze az ember igyekszik kiráncigálni magából a szálkás idegen testeket, csak hát így lehányt kézzel elég nehéz. Csúszik a tenyér, de most már a fa is, nem látni a sztori végét. Néha feladom, hátha úgy kényelmesebb. Aztán megint az elhatározás, s mire sikerülne, máris egy másik karó. De semmi gond... megszokás ugyebár! Négy órája már ostoba vigyorral a képemen ücsörgök, hátha így nem lesz olyan vonzó a testem. A gyomrom megnyugtatóan kacsintgat, hogy természetesen ő a végletekig kitart, mozog amíg lehet. Ettől kicsit megnyugszom, s ugyanazzal a semmilyen mosollyal vágom hanyatt magam. Ezt a módszert is ki kell próbálni!