Hé, ember! Engedj be, mert igenis vettem cédulát! Két szóból áll! Ünnepi Menü! Teljes joggal bonthatom ki az ajándékomat amellett a doboz bor mellett, amit a köztársasági elnök adományozott a népének! Nem tudom, miért kéne kisajátítani egy magad fajta szekusnak az efféle javakat! Köszönöm szépen! Nem vagyok az!
Manapság nem tudom pontosan mit beszélek!
Egyszer Székesfehérváron állt egy kislány a vasútállomáson.
Egy vonatra várt, de végülis elég jól jött ki neki a lépés, mert a két és fél órát késő Venéziára előbb fel tudott szállni! Már jön is!! Aztán észrevette, hogy az egyik dohányzófülkéből egy tárnoki száraz pezsgő ömlik kifelé. Az ablakon! Pár egyetemista üvöltözött, hogy "éljen máris fehérváron vagyunk, hujjujuj, jeeeeeee".... ilyesmi. Szegény kislány nagyon megrettent a kék ruhájában, amin egy fehér, titokzatos pofájú nyúl volt. De pár perc múlva már nem az volt rajta... ezen is meglepődött szegény. Az egyik srác szilárdat ordított... köhögött egy kicsit... majd ismét szilárdat szabadított fel martalóc gyomrából. A nyúl eltűnt, belepte a répa, meg a többi!
De ez gyakorlatilag édeskevés ahhoz, hogy megértsük az első pár sort! Mert végül is a köztársasági elnök mégiscsak az én javamat is akarja így, az ünnepek kellős kezdetén. Szóval bejutottam. Leheveredtem a doboz mellé és kibontottam az ajándékomat. Közben persze csapoltam magamnak egy fröccsöt. A ruhám mocskos volt és szakadt. Mégsem különböztem a többi pofától, akik öltönyben voltak. A köztársasági elnök az én javamat is akarja, tök mindegy ki az! Ő nem volt ott. Na és az ajándékom. Egy flakon szóda volt az! Szóval ettől féltek!! Az ajándékom csak szóda volt! És a félelmük beigazolódott. Hígabbá tettem az emberiség ajándékát két liter szar szódával. Csak észrevették! Azóta minden nap vonatozom... takonypóckodom.
Tegnap leszálltam a vonatról! Elhatároztam, hogy elmegyek a Mikuláshoz. Szépen kiöltözöm, és ráveszem, hogy adjon bort! És nem iszom majd meg. Beöntöm a dobozba és a közösből iszom! Jó sűrű lesz! Szegény kislány... neki is viszek majd egy kortyot. Úgysem engednék be így lehányva. Szerintem jóvá teszek mindent! És gondolom, a köztársasági elnök is megbocsájt.
Manapság nem tudom pontosan mit beszélek!
Egyszer Székesfehérváron állt egy kislány a vasútállomáson.
Egy vonatra várt, de végülis elég jól jött ki neki a lépés, mert a két és fél órát késő Venéziára előbb fel tudott szállni! Már jön is!! Aztán észrevette, hogy az egyik dohányzófülkéből egy tárnoki száraz pezsgő ömlik kifelé. Az ablakon! Pár egyetemista üvöltözött, hogy "éljen máris fehérváron vagyunk, hujjujuj, jeeeeeee".... ilyesmi. Szegény kislány nagyon megrettent a kék ruhájában, amin egy fehér, titokzatos pofájú nyúl volt. De pár perc múlva már nem az volt rajta... ezen is meglepődött szegény. Az egyik srác szilárdat ordított... köhögött egy kicsit... majd ismét szilárdat szabadított fel martalóc gyomrából. A nyúl eltűnt, belepte a répa, meg a többi!
De ez gyakorlatilag édeskevés ahhoz, hogy megértsük az első pár sort! Mert végül is a köztársasági elnök mégiscsak az én javamat is akarja így, az ünnepek kellős kezdetén. Szóval bejutottam. Leheveredtem a doboz mellé és kibontottam az ajándékomat. Közben persze csapoltam magamnak egy fröccsöt. A ruhám mocskos volt és szakadt. Mégsem különböztem a többi pofától, akik öltönyben voltak. A köztársasági elnök az én javamat is akarja, tök mindegy ki az! Ő nem volt ott. Na és az ajándékom. Egy flakon szóda volt az! Szóval ettől féltek!! Az ajándékom csak szóda volt! És a félelmük beigazolódott. Hígabbá tettem az emberiség ajándékát két liter szar szódával. Csak észrevették! Azóta minden nap vonatozom... takonypóckodom.
Tegnap leszálltam a vonatról! Elhatároztam, hogy elmegyek a Mikuláshoz. Szépen kiöltözöm, és ráveszem, hogy adjon bort! És nem iszom majd meg. Beöntöm a dobozba és a közösből iszom! Jó sűrű lesz! Szegény kislány... neki is viszek majd egy kortyot. Úgysem engednék be így lehányva. Szerintem jóvá teszek mindent! És gondolom, a köztársasági elnök is megbocsájt.
0 megjegyzés