Türelmem/elem

2009. október 21., szerda dátum: 17:49 | Bejegyezte: G.Franz
Nos hát azt észlelhetted, hogy ez a hónap egyenlőre nem a színvonalról szól nálam! Fusera... mindenkitől elnézést kérek, akik egyáltalán még várnak valamit tőlem! Ígérem összekapom magam (persze leginkább magamnak ígérem) és ismét olvasható bejegyzések kerülnek majd bejegyzésre... én mondtam!
Szóval össze fogom szedni magam, benyúlok az agytekervényeim közé és ostorral húzom majd a hátukat, míg meg nem tanulnak fogalmazni!

Addig is köszönöm a türelmet!


| 0 megjegyzés |

A szilárd trió

2009. október 13., kedd dátum: 15:09 | Bejegyezte: G.Franz
A jóérzés odalibben a magabiztossághoz és úgy megöleli, hogy leesik a herezacskóm a helyéről. Nagyot dörzsölök a koponyám elülső részén, az öklöm a szememet is súrolja kissé, majd mikor leveszem a kézfejem az arcomról még mindig nem látok semmit. Sebaj! Így legalább van idő végiggondolni ezt-azt. Az legalább nem fáj úgy, mint az iménti és a naponta még több százezerszer előforduló hasonló esetek. Persze én nem állítom, hogy a fent említett nyilván két jó cimbora az egymás és a világ kezét rázza kacsintgatva csak azért, hogy engem bosszantson, de megmondom őszintén olykor már ez is megfordult a fejemben.

| 0 megjegyzés |

Kocsonya kéne

2009. október 8., csütörtök dátum: 12:31 | Bejegyezte: G.Franz
Miért is tagadnám, hogy egy ökör vagyok. Még ráadásul címer nélküli! Semmi különöset nem kellene tennem, mint rohangálni egész nap kocsonyás anyagú talajokon egészen addig, míg el nem alszom. Lehet, hogy beledöglenék, de akkor legalább büszkén dagadó combizmokkal jelenthetném ki az Úr színe előtt: "Látod! Én legalább megpróbáltam!"
Hogy mire lenne ez jó? Azok számára, akik nem értik:

Posted In | 0 megjegyzés |

Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)