A parizer kutyafüle

Nos hát igen! Idén is átküzdöttük magunkat az északi partra.

2009. május 1. Balatonföldvár vasútállomása. Elit alakulatunk gyülekező helye, adott dátum nyolc óra 32 perckor. Büszkén mondhatom, svájci órát meghazudtoló pontossággal érkeztek a tagok, volt, aki majdhogynem túl is lőtt a célon. Ebben persze semmi kivetni való nincs, hiszen előző este szinte mindenki ballagási ünnepségen vett részt, ahol is minden bizonnyal alkoholtartalmú szesztől nem mentes folyadékokat fogyasztottak. én persze nem...
nade ez mindegy is! Minden esetre felszaporáztuk magunkat a meglepően pontos vasúti szerelvényre, s sörrel a markunkban robogtunk Fonyód irányába, ahol kötelező pálinkázás után transzfereltünk egyet egy mentesítő hajó fedélzetére. Kisvártatva mindenki nagy örömére Badacsony partjainál találtuk magunkat, s a leszállás után szerényen fogadtuk a sűrű vakuvillogást, ujjongást, ilyesmit.
Hogy mi történt utána?? Na igen. Nem fogtok meg ezzel a kérdéssel! Idén nem!
Pontosan emlékszem, amint az első megállónknál mindannyiunk megivott egy feloldott plussz tablettát, hogy később jobban bírjuk az iramot. Fergeteges kalcium és C-vitamin tartalommal vágtunk hát neki a hegynek.
A következő egységben B. Aba nagyszerű felfedezést tett, mindenki legnagyobb megelégedésére: "Baba-szappan van a klozetban!" hangzott a felkiáltás. Ezek után kisebb pogo- party alakult ki a wc bejáratánál, de szerencsére apróbb sérülésekkel megúszta mindenki. Kivéve mondjuk Cs. Lókupec Zoltánt, akinek a bal heregolyója már itt az elején leszakadt, de ha jól értesültem, később sikerült megmenteni a létfontosságú szervet.
Útközben felfelé találkoztunk két motors huligánnal, akik sértő megjegyzéseket tettek túl józan állapotunkra, de egye kutya, elnézzük nekik.
Ezek után meg kell mondjam őszintén még több bormérő egység kiszolgálóival/tulajdonosaival/mittudoménjeivel is értekeztünk, remek üzleteket kötöttünk velük, mindannyiónk legnagyobb megelégedésére.
Azonban hozzá kell tenni azt is, hogy az idei év kivételes volt az eddigiekhez képest. A végállomásnál M. Barnabás hívta fel a figyelmem a tényre, hogy hegymászás közben több alapkővel is elfelejtettünk érintkezni. Ez a tény sokunkban nyugtalanságot keltett, ám a társaság egy néhány fős csoportja sikeres puccsot hajtott végre, így nem vonultunk vissza bepótolni a hiányosságainkat. Szomorú, de most már nincs mit tenni.
A hegyről való leereszkedés így nem sikerült olyan mulatságosra, mint az előző években, bár igyekeztünk azzá tenni, "majd a hurkazabálás segít" harsogtuk. Így legális eszközökkel jutottunk élelemhez, UBORKÁHOZ is. Na azt meg kell hagyni, az uborkák általános mégjobbkedvet generáltak a csoport tagjai közt. én konkrétan semmi érdekeset nem vettem észre rajtuk, maximum annyit, hogy amint fejbe vertek eggyel, majdnem elájultam. No igaz ami igaz vaskosak voltak a lelkeim.
Valahogy a végére csak leért a hajóhoz társaságunk mindenik tagja. Ennél a pontnál azonban meg kell, hogy álljak! A kikötőnél felháborító eseményeknek lehettünk szemtanúi. P. Róbert ugyanis mérhetetlenül felhergelt a nézésével egy igen jóképű ámbár módfelett pótinca gyereket, aki ezért úgy határozott, előre tolakszik a sorban és elkezd agyabugyálni egy másik ürgét, aki valószínűleg rossz néven vette emberünk tolakodó magatartását. Volt ott harapdálás, anyázás, még a másik ürge kedvese is kapott egy-két taslit, ami mondjuk ki, elég gusztustalan dolog. Érdekes jelenet volt, mikor a rend őrei elkezdték kicsit tekergetni hősünk karjait, mire ő enyhén könyörgőre fogta, mondhatni majd elbőgte magát. "Nebáccsatok lécci!" valahogy így. Dehát, parasztkodásnak nyögés a vége...
Ezek után irány Fonyód, egykét sör még belefért, vonatra fel s már irány a Manna Mia Kafé end Pab, kisfalunkban Balatonföldváron.
A kiszolgálás remek volt, már-már túlságosan is. Valahogy túl szaporán érkeztek a poharak, de ezt most haggyuk inkább...
Rövidesen hát útra keltünk gyalogszerrel, kedvesemmel az oldalamon, hogy aztán otthon fejtsem meg a világot. Jól esett, bár nem kellett volna. Éjszaka az alvással már nem volt gond...
Ennyi volt a móka aznapra! Szép volt, jó volt, jövőre reméljük újjászületik!
Puszpá


További képek hamarosan Kimondhatatlan nevű Ádám honlapján (jobb oldalt link)