Egy tonna némettel auf dem Zug

2009. május 30., szombat dátum: 15:56

Pénteken tettem fel magamnak a kérdést, mikor is a fene zabálni kezdett. Kb egy tonna németet zabált fel arra a vasúti kocsira, amelyen én fél órája meglehetősen entelektüell módon tartottam kezemben egy remek, kemény borítós Party-s Nagyos kötetet.
"Miért lesz nekem jó egy tonna némettel hazautaznom?" de maradtam...
- Mindenek előtt hangzavar zavargott a zavartalanságban, nem is akárhogy. Első osztályú teljesítmény!
- A hangzavar német szófoszlányokat tapasztott a testébe sorjában. Ez optimálisnak tűnt, ha már zavar, ha akarom megértem, de az idegen szöveget könnyebb elengedni a fül mellett.
- A vidámság szinte húzta felfelé a szemhéjam, aki amúgy elég lusta volt aznap.
- Le sem szarták, hogy róluk vetült a tollam, egy magyar már nézte volna: "fa..t irkász gyerek??"
- A nosztalgia is ugrált mosolygóizmaimon. Jártam én már Németországban. (fociban eltángáltuk a helyi vígéceket!!)
- Aztán ömlesztve pár apróság: idióta, hangos zene; ízléstelen, drága ruhák; ostoba, mit sem észlelő vigyorok; meg a satöbbi
- Jó lehet németnek lenni, 86 kiló magyarral körülvéve, banánhéjjal fogócskázva egy vasúti szerelvényen, ami amúgy "igénytelen".
Siófoknál elszenderedett a mosoly.

0 megjegyzés

Megjegyzés küldése