Az a szerencsétlen boldogan halhatott meg, tudta, hogy nemsokára fogak és gyomorsavak martalékává válhat, melyek tulajdonosai elégedetten vakargathatják hasukat a mérnöki pontossággal végzett munka után. A koreográfia adott, nem kell letérni az útról, hogy boldogok legyünk. A malacnak így nem sok esélye volt... de most már tényleg boldog. Nem kell hallgatnia például a petárdák fogcsattogtatását, amit egyébként én kifejezetten élvezek. Nem kell végigszenvednie részeg emberek veszekedéseit, amit én szintén kifejezetten élvezek. Nem vagyok egy malac, ezt az állítást most tudományos alapokra helyeztem.
Éjfélkor már rezeg a léc, milliárdnyi homályos tekintet énekli saját himnuszát, páran leharapják nyelvüket. Az ügyeletes orvosok készenlétben vannak. A malac már a boldogság útján, lefelé ereszkedik, salakanyag szeretne már lenni. Páran aztán meghazudtolják a biológiát, és más utat választanak neki. De talán nem ez a jellemző. Ami biztos, hogy Angliában tömve lesznek a kocsmaajtók, páran az ottaniak közül azért megérik a 2010-t. Amerikában milliónyi húszévest fognak letartóztatni, egyes helyeken pedig botozás lesz az ítélet, alkohol vádja miatt. Nálunk se lesz akármilyen a dolog. Adott pillanatban tömegnyi depressziós szív borul majd vérbe, páran petárdát szívnak majd szivar helyett. A könny elárasztja a folyókat, a hidak filozófiával telnek majd meg. Ezernyi jóslat száll majd az égre fel, a JóIsten szeretettel várja a tippeket. Néhány pohár összetörik a jókívánságok jegyében, kis kuncogás után reménykedés van terítéken, egyesek elgondolkoznak majd, érdemes-e olyat kívánni egyáltalán, hogy BUÉK?
Azért én mindenkinek azt kívánom: BUÉK nektek kedves emberek! (a malacnak már úgyis mindegy)
0 megjegyzés