A parizer kutyafüle

Sztalnyemka Edit a kerítésre szúrta magát. Szép gondosan vetkőzött anyaszült meztelenre, majd többé - kevésbé teátrális mozdulatokkal rávetődött a hosszúkás vasra. Nem akart meghalni! Élni akart! Túlélte. Most persze riporterek százezrei kíváncsiak az okokra, körülményekre.
Arra sincsenek figyelemmel, hogy Edit tüdeje gyakorlatilag nem létezik. Mindenféle "beszélőgépeket" fejlesztettek ki a környékbeli tudósok (Nagykapornakon történt), hogy szóra bírják az asszonyt. Az esetnek azért tudnak ilyen nagy jelentőséget, mert Edit éppen Mária néninek, a környék vegyesboltosának, Szép Remények Párt szavazónak udvarelválasztójára hányta saját testét. Köztudott, hogy a pártnak egy szavazója létezik, Mária néni. A zászló kinn az udvarán fénylik, színe nincs, jelentősége annál inkább. Edit bólogatással jelezte, nem tudta, kinek a kerítését fröcsköli össze éppen a vérével. Arra gondolt, hogy porrá szóródik majd, begyűjt néhány kreditet és az élete sínen lesz mindörökké. Ez utóbbit Széllel Tódor beszélő - tüdő gépével sikerült "kifejezésre juttatnia". Azt is mondta, nem örül annak, hogy éppen Mária néni kapukeretét szégyenítette meg a hörgőivel. Eléggé fájt neki a beszéd, ám ő is tudta, óceánnyi jelentősége van, hogy elektromos jelekké alakítsa gondolatait. A riporterek így talán felfogják, tényleg nem akarja, hogy vesszen a párt, csupán az életét akarta rendbe hozni. Erről persze tudomást sem vesz senki.

Így ahelyett, hogy csendben száguldhatna életének megoldása felé, teóriákat alkotnak róla és fogva tartják. Mária néni nem haragudott. Azt mondta, nem rossz pr meg marketing ez a pártnak. Lehet, hogy ha az ország népe látja az átlagos, szélsőségtelen idióták tiltakozását, felkapják a fejüket és összefognak a szép reményekért.

Nem szabad látványosan sínre tenni az életet. Csendben kell porrá zúzódni, haladni felfelé. A végén még belerágnak mindent a szájba, szalvéta nélkül etetik meg velünk a saját álmaikat, a miénket meg kihányatják velünk. Edit túl hangosan szúrta magát a kerítésre.