Ne tessék már baszakodni! Mondjuk: közterületen maszturbált; csúfolta a rendőröket; nem volt más választása, mert nem tudta kifizetni a fodrászt, pedig azt hitte.
Ne tessék már baszakodni! Higgye el, nem szándékosan állt fel! Szombat óta nem tudok hazamenni a feleségemhez, mert farkassá változott. Azóta kénytelen vagyok a kutyaólban aludni, enni-inni, vizelni, na nem részletezem. Szeretem szegényt, de igen megvadult. Igort a kutyát is széttépte, övé volt korábban az ól. Engem is többször megharapott, épphogy nem hagytam ott a fogam. A házba nem enged be, különben is, sejtelmes vigyorral az arcán lenyelte az egyetlen lakáskulcsot. Terelhettem volna jogi útra a dolgot, de hát ki hitt volna egy hajléktalannak? Szóval az előbbi eset nem az én hibám. Amikor Szeréna már farkasként megharapott, azt hiszem én is a változás útjára léptem. Azóta folyamatosan a sztyeppével álmodok. Szombat óta, mondom! Az meg olyan vonzó volt. Az is megharapott persze, de aztán elfogadta a szeretetemet. Látja a mellkasom? Szombat reggel egy szál szőr nem volt rajta, úgy éljek. Ezt már csak kivizsgálnám a maga helyében, biológiailag! A Karcsi valószínűleg tanúsíthatná, hogy igazam van, de már nem áll szóba velem. Azt mondja, nem bírja elviselni az éjjeli vonyításomat. Egyébként a Szeréna anyja egy sakál volt. Lehetett sejteni, hogy ez lesz. A végén már nagyon furcsán viselkedett. Állandóan lihegett, panaszkodott, hogy hiányzik az anyja, szeretett csüngeni a bimbóján. Nincs finomabb a sakáltejnél, azt mondta. A Felvidékről jött. A hegyekből. Azt mondta, valószínűleg meddő, mert kevert fajta. Én ennek még örültem is egy kicsit. De ha tudtam volna!... Könyörgöm, ne nézzen rám ilyen elítélően! Hiszen beláthatja, hogy igazam van! Tegyen próbára, vagy várjon! Engedjen el, és megígérem, hogy egy – két hét múlva visszatérek az őrsre kutya vagy farkas formájában. Az biztos! Érzem a változást. Szeretném egy domb tetejéről megugatni a teliholdat, a kurva életbe! Engedjen el, látja már a szám is habzik! Nem tarthatnak fogva egy állatot! Az a kutya a feleségem volt, a Szeréna! Miért lenne az bűntény, hogy vele közösültem?
Szombat óta igen! Senki nem állíthatja, hogy régebben is hajléktalan voltam. Ha akarja, megmutatom a házamat. Csak vigyázzanak, mert Szerénke mostanában igen zabos! Szerintem meggondolta magát, és mégis ember akar lenni. A vége felé már azt mondta, mindegy neki, akkor legyen ő hát farkas, ha ez a sorsa. Szegénykém. Budán laktam. Szombatig!!! Rohadék! Látja, hogy lelkileg teljesen kivagyok, bizony mondom, mindjárt úgy megharapom, hogy arról kódul! Pempő utca 16. Az nem szálló, hanem a házam. Igen, a házam.
Maga azt állítja, hogy volt a Pempő utcában és nem talált ott semmit. Istenem!! Meghalt! Szerén! Azt hiszem, most már tényleg békén kellene hagyniuk! Biztosan állíthatom, hogy ezt a kutyát soha nem láttam! Nem kaphattak rajta vele, mert soha nem láttam!
Ha a néni:
Ez a faszszopó szétkúrta a kutyám! Láttam, mit kell ezen kihallgatni? Rohadt csöves! Majd maga lepucolja azt a rohadt ablakot! Ez történik a kicsikémmel, azt még nem is köphetek talán! Reggel fél nyolckor szaladtam át Bence bácsi bisztrójába, hogy megigyak egy kávét. Meg egy fröccsöt. Mivel abba a helybe nem lehet bevinni állatot, kint megkötöttem a Terit, hogy ott várjon engem, míg ledöntöm a piát. Egyszer csak óriási nyüszítést hallottam. Nem igazán törődtem vele először, mert a Teri mindig nyüszít, ha egyedül hagyom. De aztán a Szenes Gyuri jól oldalba lökött, hogy mér nem bírja már befejezni az a dög. Erre kicsit felriadtam, és kimentem. Akkor láttam, hogy ez a szemét szagolgatja a kiskutyámat. Na ezt is leszartam, mondom hadd szaglássza a majma. Pár ember akkor már üvöltözött. Mert aztán kiderült, hogy nem csak szaglászta az ebem ez a majom, hanem éppen hogy már csinálja is neki. Tévedés, hogy röhögtem volna rajta, ezt csak az a riherongy Margit állíthatja, aki mindenhol keresztbe akarja tenni az utamat. Csinálják ki ezt a bunkót! Legombolok róla tízszázezret is!
Ha a farkasember:
Jó, lehet, hogy láttam, szép eb szó mi szó. De nem csináltam én vele semmit. Én hű vagyok az asszonyhoz, állíthatom! Szét is tépett volna, ha nem vagyok az. Szegény… amúgy is szét akart tépni. Mi a neve? Teri! Istenem, de szép! Na igen, voltam én most kedden a Bence bácsi bisztrójánál, mert egy cimborámmal akartam találkozni. A Karcsival, hogy megbeszéljük a dolgot. Megígértem neki, hogy éjszakánként felrakok egy szájkosarat, ha találkozik velem. Meg azt is megfogadtam, hogy soha többet nem ugatom meg. Most miért néz ilyen furcsán? Mondtam már, hogy meg lehetne őt kérdezni, de el sem jött a találkozóra. Biztos a Margit beszélte le róla, mert az mindig keresztül húzza az útszámolásaimat.
Annyit mondhatok, tényleg megsimogattam azt a kutyát. Mert igenis szép volt. Úgy csillogott a szőre, mint a dinamit. De talán ez önmagában még nem rejt bűnesetet, ugye maga kopó?! Most megint mit néz? Nem vagyok buzi, csak félig farkas. Leszarom, hogy maga egy kopó! Hagyjon már! Ez fáj!
Ha a néni:
Üsse azt a stricit! Dejó nézni, Istenem, ha ezt anyám látná! Mindig is gyűlölte ezt a fajankót! Ja! Nem! Én nem ismerem! Neeeeeem! Anyámat ismerte csak. Én anyámat sem ismertem. Meg én inkább a fodrászát ismerem, a Szőnyeg Jencit. Az meg is gyűlöli! Mert mindig kutyafuttában lohol a fizetés elől. Pedig higgye el, ez nagyon tud ám csövelni. Csak a Jenci mondta. Ne engem baszogasson már, ő rontotta meg a kiskutyám! Vizsgálják ki az ügyet, hogy beperelhessem! Széjjelvágom az biztos! Mocskosláda! Jól van, leülök.
Ha a farkasember:
Elégedjen már meg, na! Mindent beismerek! A feleségem farkas, de lehet, hogy én nem vagyok az. Most örül? ’967-ben születtem Varacsksovadszőlősön. Apámnak volt egy kis szőlője, abból volt a borunk. Anyám soha nem látott engem, csak egyszer, mikor megszülettem. Akkor azonban kirohant a szülőszobából és azóta nem láttuk. Azt hiszem, nem szerette a fatert. Ennek ellenére értse meg, egy újjal nem nyúltam a Terikéhez! Tudom a nevét és kész! Odakint mocsok hideg van! A fodrászom egy rohadt fafej!
Ha egy szemtanú:
Kérem! Ez az ember egy undorító pojáca! Éppen Bence bácsi bisztrója előtt sétálgattam az egyik barátnőmmel, mikor láttam, hogy ez az alak letolja a nadrágját és… nem is tudom kimondani. Sok száz életet az aszfaltra öntött. Egy pillanat alatt történt az egész. Úgy vonyított, hogy szinte röhögő görcsöt kaptam. De mivel olyan undorító volt, oldalba talpaltam és azt mondtam neki: „te undorító kutya!” Erre kirontott az az asszony, rikácsolt, hogy hagyják békén a kutyáját. Meg kell, mondjam, ezt furcsállom, mert az én kutyámon kívül nem volt ott másik eb!
Ha a néni:
A Terike most ott van a Pempő utcai házam udvarában. Ott nincsen szálló, csak a házam. Még anyám hagyta rám. … Hát igen, ettől ennyire szép a történet. Nem ismertem, csak meghalt. Aztán enyém lett a háza. A számra nem emlékszem. Megkaphatnám az okmányaimat? És akkor mennék, mert biztos éhes már szegénykém.
Ha a farkasember:
Na mennék már, mert a Szerén reggel óta nem evett. Még el kell mennem a henteshez lapockáért, mert azt szereti. Hogyhogy én nem megyek innen sehova? Még nem tiszta az ügy, emberek? Én semmilyen kutyát nem erőszakoltam meg! Bármit is mond a Joli! Azért tudom a nevét, mert azt ordította az utcán, hogy „Joli vagyok te szemét! Joli!!!” Így azért tudom, na!
Az az ember hazudik! Én nem toltam le a gatyám, legfeljebb lecsúszhatott egy pillanatra! Arról meg nem tehetek, hogy a szabóm csálékezű. Mindegy! Mit akarnak velem csinálni? Basszák meg! Mindegy! Meddig leszek bent? Jaaaaj nekem! Mi lesz Szerénnel?! Na vigyenek, bár annyit mondhatok, sosem kapnak el élve! Most mit röhögnek? Mi lesz a vacsora? Gyere, Jolán! Krumplileves a vacsora!
0 megjegyzés