A parizer kutyafüle

Miért is tagadnám, hogy egy ökör vagyok. Még ráadásul címer nélküli! Semmi különöset nem kellene tennem, mint rohangálni egész nap kocsonyás anyagú talajokon egészen addig, míg el nem alszom. Lehet, hogy beledöglenék, de akkor legalább büszkén dagadó combizmokkal jelenthetném ki az Úr színe előtt: "Látod! Én legalább megpróbáltam!"
Hogy mire lenne ez jó? Azok számára, akik nem értik:

Az embernek csak meghatározott mennyiségű energiatartaléka gyömöszölődik-sokszor feleslegesen-az izomrostok között meg persze az agyban. Nem, én nem vagyok izomagyú! A kocsonyás anyag pedig kocsonyás! Márpedig, ha valami kocsonyás és rohangálni kell rajta, az a valami kétpofára zabálja ki az izomrostok közül az energiát. Leesik? Kinek lenne akkor ereje arra, hogy ösztönösen baromságokra használja ezt a felesleges Joule-mennyiséget? Na az más helyzet, amikor valaki nem egy ökör, nem olyan, mint például én! Az ösztönös baromság az agyi energiából származik. És pedig, ha valaki ökör, az nem jelenthet mást, mint hogy igen rosszul használja fel az agyban raktározott energiát. Nos emberek! Ezennel büszkén jelenthetem ki! Én vagyok ezen a világon az egyik legrosszabb agyenergiafelhasználó ember a világon!
"Hétvége hétvége! Hiába mész az erdőbe!" Ott is hülye leszel/k!
Éppen ezért szeretnék mindenkitől elnézést kérni, akire ráirányítom hülyeségemben a feles energiát! Tudom, én tehetek róla!