Isten a markában tart, és hála Neki még most sem ereszt. 22-szer 365 alkalom...
Na hogy is volt??
Pár doboz ez-az (NÉGY!!!), az egyik igen hirtelen jött tábornoki rangban. Na ettől megilletődhettem kicsit. Így elhatároztam, hogy bringagumin fogom táncoltatni szívem dobogását. Persze nem volt nehéz a döntés, leszűrtem az agyam, és így valahogy fennakadhatott néhány következtetés. Mindegy is ez már. Ami viszont fontos, mindenképp említésre méltó, hogy a bringagumi semmiképp nem összehasonlítható, mi több, egyszerűen összehasonlíthatatlan egy pengeéllel vagy egy kötéllel. Így tehát fordítottan arányos velük. Minél vékonyabb, annál megbízhatóbb, annál nyugalmasabb. "Kérném Franz, ha egy kis életet lehelne bele azzal a tuszakolós micsodával!!" Talán ennyi is elég lett volna. Persze én még ahhoz is lustának bizonyultam-pontosabban csak a tüdőm, a szám, a gyomrom, meg az agyam, a többiek még rendben lettek volna-hogy ezt a mondatot a saját arcomba pumpáljam. Persze... kár ezen rágódni már.
Jött felém egyszer csak valami lejtőféle/felé. Persze csak a tisztelgés után. Előtte még sztorizgattunk kicsit a későbbi hősies viselkedésükkel hőssé vált közlegényekkel. Najó! Az egyik már tizedes. Ez csakis az én szempontomból nem lényeges. Pedig felsőbb rangját szétbarmolva-leköpve dvd-filmeket futároztatott magával hozzám. (saját maga futárja, ilyen ez a világ... sok ember külön négy kerék (ha nem kevesebb) mégsincs semmi hasznunk belőle (kapitállőre reggelire, vacsorára, a miénk meg a szaftja... tunkolós népség vagyunk)) Minden esetre jólesett az emberarc ebben az évben.
A derék közkatonákon kívül természetesen női főhősnek sincsen híján a sztori. Na már ha végre egyszer elkezdeném. Miért ne tenném?
A lejtő útnál tartottam, amelyik felém jött valószínűleg negyedszélben jobbra- balra mozogva. Már akkor nem tetszett valami, nem szeretem, hogy negyedszélben erősen egyensúlyozni kell. Főként akkor... negyedszélben egyensúlyozni vastag-lapos gumikon. Képzelheted, kedves olvasó! (bocsánat! már megint kisbetűvel írtalak)
Egyszó, mint a hallgatás, kissé felszisszenve nem sikerült a manőver. Mi lehet egy "nemsikerültamanőver"-nek az eredménye?? Tragédia. A vaskerítés meg is tett mindent. De minthogy említettem az elején, Isten, hála Neki a markában tart. 2009 van... 1987-ben születtem.
Szóval tartózkodott a helyszínen pár hős. És, mint általában ebben a történetben is a női főhős volt a leghősiesebb. Ő vállalta a főszerepet. A kerítés fogai közül-melyek egyébként kettérágták a bal karomat-ő mentett ki. Még most sem tudom hogyan, vagy hogy mi lett volna nélküle, és mi lett volna ha a kerítés valami más élvezetre vágyik... Persze ilyenekbe nem gondol bele már az agy, a lélek.
Annál persze mi sem egyszerűbb, minthogy te kitaláld ki a negatív, ám végül mégis megmenekült antihős! Köszönöm a tapsot!
Minden történetnek van tanulsága! És utálom, ha ezek a sztorik végén el is hangzanak! De gondolom érzed, hogy talán ennek is van...
Nem akarok soha többet főhős lenni...