Ma végre kicsit péppé vertük a valóságot! Persze nem túl nagyon, de azért érezte, hogy mi is alakítjuk a világ szelét, nemcsak azok az ostoba pillangók! Nem tagadom, hogy mindezt őrült elszántság nélkül, szétmálló gyomorral sikerült elérnünk, de végül sikerült megváltanunk a tikettet a start-stop gomb kezeléséhez. Míg néhány napig csak szemléltük a nagydarab szárnyakat, rettegtünk érdes felületüktől, most végre rájöttünk, ha csavarlazítót használunk elszántságuk ellen, mi is bekapcsolódhatunk a folyamatba.
Igaz, igaz, hogy ez egy kivételes nap volt. Elferdült a tér, meg hasonló baromságok (egyelőre), mégis elképzelhetőnek tartanám a mai állapot irreverzibillé voltát (köszönöm), nem lenne túl nehéz, és a hála sem maradna el a Természet javára! Mindazonáltal a Természet mondatait, legyenek azok gúnyosak, kedvesek, biztatóak vagy sörbe döngölőek, nagyon komolyan kell venni!!! És persze bármit is tartalmazzon az időfolyt tartalom, hatalmas bólintás kell, hogy legyen rá a válasz, mosolyogva, vagy fogcsikorgatva, de reménytől duzzadóan!
Megismételhető az állapot tehát, olykor már össze is futhattunk vele a "volt" során. Hogy a "lesz" egyáltalán miféle fogalom, arról pedig sejtésünk sem lehet. A "következő" pedig nem lehet más, csak kitaláció! Mégis reménykedni kell! Had basszon át minket a tapasztalat, ha jólesik neki! Feltétlen bizalom ez az irányába, de persze mi mást lehetne tenni?! Kicsit talán nevelhető, de semmiképpen sem szelíd, megmunkálható ígéret. "Következőt" ígér, de olykor csak úgy önmagunkat vágja bele a saját arcunkba, s ilyenkor hagyják el ajkunkat hasonló pisszegések, mint: "Ennek semmi értelme nincsen!" És persze lehet, hogy nincs is, de ki kell kászálódnunk valahogy magunkból, mert különben nem tudjuk megmenteni magunk.
S persze, ha nem tudjuk megmenteni magunk, nem lesz több ma, és akkor valószínűleg tényleg semmi értelme nem lenne ennek az egésznek...
0 megjegyzés